Orbán Károly

író-színész

 

https://drive.google.com/file/d/1GDotkFeiU5UxYebWGx9JN01cyJdzt6Eb/view

Halottak Napján kimegyünk a feleségemmel a közelben fekvő pici temetőbe, és gyertyákat gyújtunk elhunyt szeretteinknek. Ő édesapját, testvéreit és anyját gyászolja, amikor meggyújtjuk az apró lángokat. Én elsősorban Édesanyámat. Szülőfalum, a Brassó megyei Apáca temetőjében alussza örök álmát. Finom mosolya mögött meg nem érdemelt szenvedések, bántások húzódtak meg. Vele együtt gyászolom Apámat, aki egy nagyon távoli helyen, a román tengerpart közelében, névtelen sírban fekszik. Egy májusi éjszakán jöttek érte, és vitték oda, ahol három hónap után véget vetett az ugyancsak meg nem érdemelt büntetések sorának, özvegyen hagyva harmincnégyéves Feleségét, árván három fiúgyermekét. Ő negyvenkétéves volt, amikor a kötelet a saját nyakába akasztotta a rabtábor szabóműhelyében.

Nyugodjatok békében kedves szüleim. Szeretettel gondolok Rátok. Öttagú családotokból már csak én vagyok élő. István bátyám és Csaba öcsém már Veletek van. Én várom csak, hogy csatlakozzam hozzátok. Béke poraitokra!

MENÜ

Félelmetes országban élek. A megvetés és a gyűlölet kultúrája honos benne. Ijesztő. Persze, ezek a megállapítások általánosítások. A hétköznapok tele vannak figyelemre méltóbb jelenségekkel. 

Akkor is...

Hogyan lehetne leszoktatni az embereket a beidegződésekről?

Asztali nézet