https://www.facebook.com/reel/833132669115466

Kedves családtagjaim, rokonaim, barátaim, ismerőseim, egykori színész és újságíró kollégáim! A fenti internetcím alá írom mostani jegyzetem. Ha megnyitjátok, látni és hallani fogjátok a „Valószínűleg engem vár” című könyvem legelső bemutatójának a záróképét. Felemelő volt! Nem győzöm köszönetemet kifejezni a szervezőinek, a Galéria Klub tulajdonosának, Fekete János úrnak, az esemény háziasszonyának, Földesdy Gabriella kritikusnak és színháztörténésznek, beszélgető társamnak, hajdani újságíró kollégámnak és barátomnak, a bemutató „kovászának”, a Magyar Múzsa kulturális folyóirat ez évi októberi számában könyvemről csodás cikket írt Turbók Attilának, a költőnek, továbbá a zenészeknek, a termet megtöltő közönség soraiban ülő ismerőseimnek és sok-sok ismeretlennek, akiket mostantól ugyancsak a barátaim közé sorolok. Köszönettel tartozom azoknak a kiváló költőknek is, akiket alig merek felsorolni, véletlenszerűen mégis megkísérlem: Baka Györgyinek, Tornai Xéniának, Török Nándornak, Novák Valentinnak – aki a nagyváradi magyar színjátszás 200. évfordulójára verset írt, hogy a a helyi színház színpadán felolvashassam -, és utoljára, de nem utolsó sorban a Kossuth-díjas Döbrentei Kornélnak, aki megosztó személyiség ugyan, de költői mivoltát soha senki nem tagadta meg, sőt, több évtizede minden Szép Versek antológia állandó szereplője és minden megkapható díj tulajdonosa. Mellette látható élete párja, az ugyancsak Kossuth-díja Petrás Mária, aki amellett, hogy gyönyörűen énekli születési helyének, Dioszénnek és a többi moldvai csángók által lakott helységnek a dalait, kiváló képzőművész is. (A videón ő kezdett bele a Tavaszi szél vizet áraszt csodás népdalba. Külön köszönet érte!) Nem hagyhatom ki régi-régi író barátomat, Kocsis Istvánt se, akinek 1979-ben, a kolozsvári Utunk című irodalmi hetilapban első szépírói megjelenésemet köszönhetem.

Azoktól, akiket figyelmetlenségből, vagy ahogy a francia mondja: trou de mémoire-ból vagy más okból kihagytam, elnézést kérek.